2020. november 10., kedd 10:46

A Dogon törzs rejtélye, avagy látogatók a Szíriuszról

Lehet-e hinni egy afrikai törzsnek, amelynek tagjai azt állítják, a Szíriuszról származik az emberiség?

 

Mit lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy olyan dolgokat állítanak évszázadok óta a csillagról, amelyek csak nemrég nyertek bizonyítást a tudósok körében. A nyugat-afrikai Dogon törzsnek elképesztően pontos és részletes ismeretei vannak az univerzumról. Állításuk szerint ősi űrhajósok adták át nekik ezeket az ismereteket. Vajon igaz lehet?

A Dogon egy primitív törzs, de mégis szilárdan hisznek abban, hogy a Szíriusz csillagrendszerből érkezett lények tanították és "civilizálták" őket. Egy másik bolygóról jöttek a falu lakói.
Számuk jelenleg 250 ezer főre tehető.

Az északnyugat-afrikai Maliban élő dogonok feltételezhetően a 13-16. században érkeztek a Bandiagara-fennsík tövének környékére. Máig őrzik hagyományaikat és egyszerű életmódjukat, ennek ellenére azonban nem számítanak primitív törzsnek, sőt, olyan csillagászati tudás birtokában vannak, amire máig nem találnak egyértelmű magyarázatot a kutatók. Mint ahogy általában az előtt is megdöbbenve állnak, hogy múltjukat és eredetüket tekintve a dogonok idegen égitesteket és földönkívüli utazókat emlegetnek.

A dogonok azt állítják, hogy eredetileg a Szíriusz csillagrendszerből jött lények tanították és civilizálták őket. Ezt olyasvalamivel támasztják alá, ami elég alapos asztronómiai ismeretről tanúskodik, márpedig egy ilyen elszigetelt törzs esetében ez elég hihetetlen. Nagyon jól tudják, hogy a Szíriusznak, az égbolt legfényesebb csillagának van egy társcsillaga, amely kicsi, sűrű és rendkívül nehéz, ráadásul puszta szemmel láthatatlan. És ez pontosan így is van. DE. A társcsillag létezését a nyugati csillagászok csak a 19. század közepén kezdték sejteni, részletesen pedig csak az 1920-as években írták le, lefényképezni pedig az 1970-es években sikerült.

Rejtély, hogy honnan származik a dogon törzs csillagvallása. Vajon kik voltak azok a titokzatos Nommók, akik elhozták nekik a kozmikus tudást? Miért pont az égbolt legfényesebb csillagához, a Szíriuszhoz kapcsolódik ez a kultusz? Milyen rendkívül pontos ismeretekkel rendelkeznek a dogonok a Szíriuszról?

Az ősi tradíciók, kultuszok és tudás egyértelműen azt mutatja, hogy nem beszélhetünk primitívségről az öt vagy akár a tizenöt ezer évvel ezelőtt élt emberek esetében, miként a ma élő indiánokkal kapcsolatban sem. Kezd összeérni és kezdi egymást igazolni a tudomány, a mitológia és a spiritualitás, amikor az ősi népek kulturális kincseit vizsgáljuk és állítjuk egymással párhuzamba. Vagyis a modernitás és a tradicionalitás ilyesformán akár jól meg is férhetne egymás mellett. Persze vannak dogmatikusok, akik erről hallani sem akarnak.

A nyugat-afrikai dogon törzs kétségtelenül természetfeletti tudás birtokában van. Nem csak azért, mert saját eredetmondáik, mítoszaik és hagyományaik ezt állítják, hanem azért, mert olyan csillagászati ismereteket kaptak egyszer az égi tanítómestereiktől, amelyek a legszkeptikusabb tudósokat is meggyőzhetik.

Konkrétan arról van szó, hogy a dogonok ismerik a Szíriusz-A csillagot megkerülő Szíriusz-B csillagot, amely a Földről szabad szemmel nem látható. Ez még hagyján, de ez a mali nép azt is megmondta a hozzá érkező kutatóknak, hogy a Szíriusz B keringési periódusa ötven év, azaz ennyi idő alatt kerüli meg a főcsillagot égi kísérője. Egész vallási kultuszuk a Szíriusz kettőscsillagához idomult az elmúlt évezredekben. Vajon miért? És hogyan jutottak e titok birtokába?

A dogonok tudták, hogy Jupiternek négy nagy holdja van. Ma bárki mondhatná, hogy ennek többszörösét sikerült az űrszondákkal és az űrtávcsövekkel felfedeznünk, de a négy nagy hold akkor is a legjelentősebb maradt. Amúgy pedig az ötvenévenként tartott Szigui-ünnep maszkjai több mint 800 évesek, így aligha állja meg a helyét a misszionáriusok által a 17-18. században átadott tudás elmélete.

A médiumi források szerint a földönkívüliek egyik csoportja a Szíriusz rendszeréből érkezett bolygónkra. Eszerint a Szíriusz kettőscsillaga körül fejlett életformák élnek.

A Szíriusz-A egy kékesfehér csillag, amely hozzávetőlegesen 8,6 fényévre van a Földtől és legalább 20-szor fényesebb a Napnál, így az éjszakai éjbolt egyik legfényesebb csillaga. A Szíriusz-B egy fehér törpecsillag, amely ellipszis pályán kering a Szíriusz-A körül.

A Szíriusz kísérőjének létezésére vonatkozó sejtések már 1845 óta léteznek. Akkoriban Friedrich Wilhelm Bessel, a königsbergi csillagász, azzal magyarázta a Szíriusz periodikus mozgását, hogy feltételezte egy kísérőjének a létezését. Azonban egészen 1862-ig kellett várni arra, hogy a Szíriusz fehér törpe társát távcsövekkel sikerüljön felfedeznie az amerikai Allan G. Clarknak.

A Szíriusz-A rendszerét humanoid fajok népesítik be, míg a Szíriusz-B rendszerét kétéltű fajok lakják. Ez érdekes módon egybecseng a dogonok mítoszával, amely az utóbbiról származtatja a dogon népet.

Mezőgazdaságuk függ az éghajlati körülményeiktől. Az év 12 db 30 napos holdból áll 5 napos hetekre osztva. Négy évszakuk van, a bago, mely a száraz időszak kezdete; a nay banu, ami a száraz időszak; a bado az esős időszak előtti utolsó hold; a dine, ami az esős időszak.

Földjeiket a dine évszakban művelik, a nehéz munkát a férfiak végzik, a nők és a gyerekek feladata a kártékony állatok távoltartása. Kölest, cirokot és rizst termesztenek. A hagyma az egyetlen exportcikkük, melyre Szudán tart igényt.

Házaik sárból és szalmából készültek, különleges alakúak. A lakóházakon kívül külön épületek vannak a vezetők, a férfiak és a nők számára.

Bár a legtöbb antropológus a ,,primitív" kategóriába sorolná őket, a szomszédos törzsek azonban cáfolnák ezt a besorolást. Nem is szolgáltak rá erre a kategóriára, attól eltekintve, hogy életmódjuk alig változott a hosszú évszázadok során. Hidegen hagyják őket a nyugati technikai vívmányok, vallásuk és filozófiájuk gazdag és összetett. Valószínűleg boldog és elégedett emberek, akiknek az élet alapvető értékeiről szóló gondolataik vannak.

Ez a békés, analfabéta afrikai nép sokáig nem engedte magához közel a nyugati fejlett világot, titkait, eredetmondáját megtartotta magának, mely szájról szájra terjedt egymás között. Marcell Griaule antropológus és Germaine Dietlen néprajzkutató 1931-ben kezdte tanulmányozni őket és hosszú évekig együtt élt a velük. A két tudós kitartása meghozta gyümölcsét és a dogonok feltárták titkaikat.

A dogon eredetmonda szerint réges-régen hüllőszerű lények, a nommók érkeztek a Földre és elhozták az életet és a tudást. A nommók a Sirius csillagrendszer egyik bolygójáról jöttek, a csillagkép szerepel a régi barlangrajokon is. Ezeket a rajzokat a dogonok ma is nagy gonddal óvják, folyamatosan áll egy őr a barlangok bejárat előtt.

Mivel Griaule és Dietlen nem volt csillagász, csupán mondának vélték, amit hallottak. Az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság könyvet adott ki a megtudott ismeretekről, de igazából senki sem figyelt fel rá, azt gondolták ez is csupán egy a sok antropológiai tanulmány közül. A könyvre a hatvanas években figyelt fel Robert Temple, az Angol Királyi Csillagászati Társaság amerikai tagja és utánajárt a dolognak. Nyomozásának eredménye az 1976-os A Sirius-rejtély című írás lett és óriási szenzációt keltett.

A dogon eredetmonda szerint a Sirius csillagrendszerben három csillag van. A Sirius A-t Sigi Tolonak hívták, a Sirius B-t Po Tolonak, a Sirius C-t pedig Emme ya Tolonak. A Sirius csillagrendszer 8 fényévnyire van a Földtől, a Sirius A az egyik legfényesebb csillag. A probléma a másik két csillagban rejlik ugyanis azok nem láthatók szabad szemmel. A Sirius B egy fehér törpe a Sirius C pedig egy barna törpe.

A dogonok ismereteit szigorú vizsgálatnak vetették alá annak érdekében, hogy kiderítsék, amit állítanak, igaz-e vagy pedig ismereteik egy földi forrásból, például egy arra vetődött misszionáriustól származnak.
Először is kérdéses, hogy nekünk - nyugatiaknak - hogyan jutottak tudomásunkra a dogon hiedelmek? Csak egyetlen forrásunk van, de az nagyon alapos.

1931-ben két ismert francia antropológus elhatározta, hogy hosszú időn át tanulmányozni fogják a dogonokat. A következő 21 év alatt majdnem állandóan a törzzsel éltek.1946-ban az egyiket magukhoz hívták a dogon papok, hogy megosszák vele legszentebb titkaikat. Az antropológus részt vett a rituálékon és szertartásokon, és megismerte a törzs rendkívül bonyolult szimbólumrendszerét, amelynek gyökere az a hit, hogy léteznek kétéltű élőlények, amelyeket ők Nommo-nak hívnak, és amelyek az űrből jöttek, hogy civilizálják a Földet.

A két antropológus felfedezéseiről később könyv is íródott, amely lehengerlően világosan tudtunkra adja, hogy a dogon hitrendszer valóban az asztronómia meglepően pontos ismeretén alapul, amellyel keveredik az asztrológia egy fajtája is. A középpontban a Szíriusz található, valamint azok a csillagok és bolygók, amelyek szerintük a csillag körül keringenek. Szerintük a Szíriusz fő társcsillaga, amit po tolo-nak hívnak, a Földön található, bármely anyagnál nehezebb anyagból van, és 50 éve elliptikus pályán mozog.

Mindez valóban igaz. De a nyugati csillagászok csak 150 évvel ezelőtt jöttek rá, hogy valami különös dolog történik a Szíriusz körül. Felfigyeltek bizonyos szabálytalanságokra a csillag mozgásában, és csak azzal a feltételezéssel tudták ezt magyarázni, hogy a közelben van egy csillag, amely a gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját. Az 1920-as években Sir Arthur Eddington kidolgozta azt az elméletet, amely szerint bizonyos csillagok ,,fehér törpék", azaz életük végén járó csillagok, amelyek összezuhantak magukba és így szupersűrűek lettek.

Szíriusz - az égbolt legfényesebb csillag. De társa, a Szíriusz B nevű fehér törpe olyan halovány, hogy az 1970-es évek végéig nem is tudták lefényképezni. A dogonok mégis olyan homokrazjokat készítettek, amelyeken a Szíriusz társcsillagával együtt látszik.

Meghökkentő probléma

A csillag leírása pontosan megegyezett a dogonok verziójával. De hogyan szerezhettek tudomást a csillagról az Eddington elméletének1928-ban történt megjelenése, és a két antropológus 1931-ben történt megérkezése között eltelt három évben? Először is, hihető-e a dogonok csillagászati ismereteinek bizonyítéka? Másodszor, ha az első kérdésre igen a válasz, akkor hogyan tettek szert ezekre a komoly ismeretekre?

Ekkor egy másik kutató is színre lépett - Robert Temple -, akit ez a két kérdés igencsak megfogott. A forrásanyagok gondos átolvasása révén Temple egy idő múlva meggyőződött arról, hogy a dogonok valóban az ősi bölcsesség professzorai, amely nem csak a Szíriuszt érinti, hanem az egész Naprendszert. Ők azt mondják, hogy a Hold ,,száraz és halott, mint a megszáradt, halott vér". A Szaturnuszról készített rajzukon egy gyűrű látható a bolygó körül. Tudják, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, és szent építészetükben meg is örökítették a Vénusz mozgását. Tudnak a Jupiter négy ,,fő holdjáról", és tudják, hogy a Föld a tengelye körül forog. Hiszik, hogy végtelen számú csillag létezik, valamint azt, hogy a tejútrendszerben létezik egy spirituális erő.

Az ismeretek nagy része a dogon mitológia és szimbolizmus útján jelenik meg. Szerintük a földi objektumok azt jelképezik, ami az űrben történik. A Szíriusz esetében a központi tények vitathatatlannak tűnnek. A dogonok szándékosan a legkisebb, mégis a legfontosabb tárgyat választották - a létfontosságú gabona egyik szemét -, hogy a Szíriusz B-t szimbolizálják.

Temple különösen plasztikusnak találta a törzs homokrajzait. A tojás alakú ellipszist még lehet magyarázni valahogy, mint ami az ,,élet tojását" jelképezi. De a dogonok ragaszkodtak hozzá, hogy az űrpályát jelent - egy olyan dolgot, amelyet csak sokkal később (a 16. században) fedeztek fel, és amiről biztos nem tudhattak az afrikai tanulatlan törzsek. De akkor is pontosan oda helyezték a Szíriuszt, ahova kellett: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, nem pedig a középpontba, ahogy bárki más tette volna.

Szóval, még mindig az a kérdés, hogyan is tettek szert a dogonok erre a nem éppen földi tudásra? A dogon papok szerint a válasz nem kétséges. Szilárdan hisznek abban, hogy a Szíriusz-rendszer egyik bolygójáról a távoli múltban kétéltű lények érkeztek a Földre, és információkkal látták el a tanítványokat, akik aztán a századok során továbbadták ezeket az ismereteket. A lényeket Nommo-nak hívják, és úgy tisztelik őket, mint ,,az Univerzum figyelőit, az emberiség szülőatyjait, az emberiség elveinek őreit, az esőosztókat, és a víz urait".

A dogonok leírása a lények leszállásáról, rendkívül pontos. Azt tartják, hogy a bárka Dogon-föld észak-keleti részén ért földet, azon a területen, ahonnan a dogonok eredetileg származnak. Még a bárka leszállásának hangját is leírták. Azt állítják, hogy leszállás közben a Nommo szava szállt a négy égtáj felé, és olyan hangja volt, mintha a Debo-tó közelében található aprócska barlangban lévő négy, hatalmas kőtömböt speciális ritmus szerint ütögetnék a gyerekek. Valószínűleg egy mennydörgő, vibráló hangot próbálnak meg leírni a dogonok.

Robert Temple soha nem ingott meg elképzelésében, miszerint a dogonok állítása igaz. Azt nyilatkozta, hogy saját kutatása révén győződött meg erről. Csalásra utaló jeleket nem talált, viszont egyre több olyan jelre lelt, ami teljesen beleilleszkedik a képbe. A kritikus kérdés tehát még mindig az, hogy a dogonok megszerezhették-e ismereteiket hétköznapibb, magyarul ,,földibb" módon, vagy valóban az általuk leírt történet alapján tudnak a Szíriusz rejtélyről.

A dogonok leírása a Szíriuszról egyezik a valósággal. Az érdekessége az volt az egésznek, hogy a csillagászoknak csak úgy 150 évvel ezelőtt sikerült megerősíteniük a dogonok által lerajzolt Szíriusz körül keringő kisebb csillag létezését, azt, hogy a körülötte észlelt szabálytalanságok egy csillag létezését feltételezik, mely gravitációs erejénél fogva zavarja a Szíriusz pályáját, s később alátámasztották a többi adatot is, vagyis a súlyáról állítottakat. A szabálytalanság okozóját, a társcsillag létezését Alvan Graham Clark csillagász találta meg 1862-ben.

A dogon törzs hiedelemvilágának középpontjában a Szíriusz áll. A barlangrajzok közt szereplő tojás alakú ellipszisről hiszik és állítják, hogy egy keringési pályát ábrázol és az ellipszisen a Szíriuszt ugyanarra a helyre helyezték, ahol az valójában van: az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba, és tudnak a Szíriusz társcsillagáról is, és azt állítják, hogy az 50 éves periódusokban kerüli meg a Szíriuszt. A törzs 50 éves időközönként ünnepli meg az ehhez kapcsolódó "Szigui-ünnep"-et, pompás rituálékkal kísérve. Az 1930-as években két néprajztudós, Marcell Griaule ésGermaine Dieterlen felfigyelt a különös törzsre, és több évtizedet töltöttek köztük, majd az 1950-es években az Afrikanisztikai Társaság erről könyvet is adott ki. A könyvet olvasva felfigyelt a dogonokra később Robert K. G. Temple amerikai tudós a szanszkrít- és a keleti tudományok szakértője is, aki Párizsba utazott, hogy felkeresse Dieterlent, hogy személyesen beszéljen vele a dogonok közt szerzett tapasztalatairól, majd személyesen is elment Maliba, hogy végére járjon a mítosznak: "Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg" - írta később. "... minden dolgok elején voltAmma isten, aki a semmin pihent. Amma gömbbe volt zárva és ezen kívül semmi nem létezett (ez azonos lehet az ősrobbanás előtti gömbbel). ...

"Határa van a csillagvilág egésznek, melynek egy része a mi földünk is, az egész pedig spirál alakban forog. Amma isten pedig sok világmindenséget teremtett és azok is spirál alakúak".

Videó

 

  • Forrás: Internet
Top
Cookie-kat használunk weboldalunk fejlesztéséhez. A weboldal további használatával hozzájárul a sütik használatához Bővebben…