Lesz egy „koronavírus előtti” és egy „koronavírus utáni” korszak.

Amikor ezzel szembesülnek, egyes ipari vezetők és felsőkáderek hajlamosak lehetnek az újrakezdést újraindításként értelmezni.

Ez azonban nem történik meg, mert nem történhet meg.

A társadalmi és fizikai távolságtartás intézkedései magának a járványnak az eltűnése után is érvényben maradhatnak, igazolva különböző szektorok vállalkozásainak az automatizálást felgyorsító döntéseit.
Távolról sem biztos, hogy a Covid-19 válsága a munka javára billenti a mérleget a tőkével szemben. Politikailag és társadalmilag ez lehetséges lenne, a technológia azonban megváltoztatja a leosztást.
2035-ig a vendéglátóipari állások 86 százalékát, a kiskereskedelmi állások 75 százalékát és a szórakoztató ipari állások 59 százalékát automatizálhatják.
A független éttermek 75 százaléka valószínűleg nem fogja túlélni a vesztegzárakat és a későbbi társadalmi távolságtartási intézkedéseket. (A nagy lenullázás) egyetlen iparágat vagy vállalkozást sem fog megkímélni.
A GDP-növekedés „zsarnoksága” véget fog érni. Növekedni fog az adózás. Mint a múltban, az adóemelések társadalmi logikájának és politikai igazolásának alapja a „háborúban álló ország” narratívája lesz. Növekedni fog a magánvállalkozások állami ellenőrzése.

A vállalkozások nem szükségképpen azért csatlakoznak majd ezekhez az intézkedésekhez, mert „jónak” tartják azokat, hanem inkább azért, mert túlságosan magas „árat” kellene fizetniük aktivisták haragjában mérve, ha nem vetnék alá magukat azoknak. Világszerte növekszik a fiatalok aktivizmusa, akiket forradalmasítottak a közösségi hálózatok, korábban elképzelhetetlen szintre fokozva a mozgósítást, amely különböző formákat ölt magára, és különböző kérdéseket érint, mint például a klímaváltozás, a gazdasági reformok, valamint a nemek egyenlősége .
Az ifjú nemzedék lesz szilárdan a társadalmi változás élgárdája és katalizátora, ahogyan kétségtelenül a nagy újrakezdéshez szükséges kritikus lendület forrása is.

A mesterséges intelligencia, és a hordozható technológia kombinációja új perspektívákat fog teremteni az egyéni jólét tekintetében, megfigyelve, felügyelve, ellenőrizve azt, akik vagyunk, és azt, amit érzünk, fokozatosan elhomályosítva a határokat a közegészségügyi rendszerek és a személyre szabott egészségteremtő rendszerek között, amely megkülönböztetés végül össze fog omlani.
A társadalmi és fizikai távolságtartás fennmaradásával lassanként egyre inkább teret nyer az interneten keresztül történő kommunikáció, munkavégzés, ügyintézés és bevásárlás a valaha meggyökeresedett szokásokkal szemben…

A járvány elfojtása szükségessé fogja tenni a megfigyelés, felügyelés, ellenőrzés globális hálózatát. Az emberek személyes kapcsolatainak felderítése (kontaktkutatás és személyi geolokáció) páratlan képesség és alapvető fontosságú a koronavírus elleni harc arzenáljában, ugyanakkor arra lévén pozícionálva, hogy a tömegek általános felügyeletének katalizátorává váljon.
Az elkövetkező hónapok és évek során gondosan mérlegelni fogják a közegészségügyi előnyök és a magánélet elvesztése közötti kompromisszumot…

Az emberek többsége, a Covid veszélyétől félve, fel fogja tenni magának a kérdést: nem őrültség kihasználatlanul hagyni a technológia hatalmát, hogy a segítségünkre legyen, amikor egy járvány áldozatai vagyunk és egyfajta élet-halál helyzettel szembesülünk? Akkor hajlandóak lesznek lemondani a magánéletük nagy részéről, és egyet fognak érteni azzal, hogy ilyen körülmények között a közhatalom törvényesen léphet túl az egyéni szabadságjogokon.

Minél magasabb a népességnövekedés mértéke, annál jobban megzavarjuk a környezetet, annál nagyobb az új járványok kockázata.
Ilyen körülmények között a Covid-19 „gondviselésszerű” (vagy talán szándékosan mostanra időzített) felbukkanása kedvező alkalmat teremtett a globalista rendszergazdák számára a nagy lenullázás folyamatba tételére, ideális ürügyet szolgáltatva ahhoz, hogy hozzászoktassák a népességet egy új nadrágszíj-megszorító életmódhoz és egy kollektivista életfilozófiához, mert a koronavírus előtti életet immár véglegesen a múlt részének tekintik, amelyhez az elképzeléseik szerint soha többé nem lesz visszatérés.

„A folyamatban lévő járványnak köszönhetően a világ elvesztette az egyensúlyát, és ez még évekig így fog maradni. Távolról sem térve vissza újra a „normálishoz”, a Covid-19 dominóhatásaként a következő évtizedben további – pozitív és negatív – zavarokra kell számítanunk (…) … egy teljes pénzügyi válságtól a globális energia-átmenet szintjének lépésváltásáig…” Ezt szintén a Schwab-féle bűnszervezethez tartozó éceszgéberek írják, mint látható, teljes „legatyásodást” prognosztizálva, amely akár az energiaszolgáltatás korlátozásával is járhat, ugyanakkor meghirdetve a kapitalizmus „újratervezésének” szükségességét, ezúttal ígéretük szerint majd „jobban felépítve” azt.

Lényegében tehát a járvány veszélyességének apokaliptikus mértékűvé „tuningolása” révén, mesterségesen gerjesztett tömegpánikkal akarják rákényszeríteni a fehéreket egy bolsevik típusú államcsíny elfogadására, amelynek ugyanaz a célja, mint száz évvel korábbi archetípusának: a magántulajdon fokozatos felszámolása, átfogó államosítás (társadalmasítás) az egyetemes (adott esetben afrikai) „közjó” nevében és a népesség szigorú felügyelet, megfigyelés és ellenőrzés alá helyezése egy totalitárius politikai rendszer keretében.

A rendszergazdák által a megtévesztő „negyedik ipari forradalom” néven beharangozott digitális kollektivizálás a kisgazdaságok, valamint a kis- és középvállalkozások jelentős hányadának tönkretételét fogja eredményezni, amint az már jelenleg is tapasztalható Európában és Amerikában.
Ehhez már az előző vesztegzár éppen eléggé előkészítette a terepet, amely egy augusztusi – tehát a megszorítások második hulláma előtt készült – felmérés szerint egy éven belül akár minden második európai kisvállalkozás végét jelentheti. (Over half of Europe’s smaller firms may be bankrupt within a year – McKinsey poll, 2020. 10. 25.)
Ezek a tömeges csődök azonban – noha látszatra a járvány „járulékos veszteségeinek” tűnnek – valójában a globalista társadalom-átalakító és anyagi eszköz-átcsoportosító projekt integráns részét képezik. A tervezett teljes gazdasági „reszetelés” (lenullázás) következményeként ugyanis 2022-re drasztikus gazdasági recesszió várható, az európai GDP akár 50 százalékos csökkenésével.

Mindehhez a Kínában bevezetett ún. társadalmi hitel intézménye szolgál mintaként, ahol egy országos bioelektronikus megfigyelő apparátus (arcfelismerő kamerarendszer, futurisztikus algoritmusok, geolokációs technológiák stb.) révén feltérképezik, és folyamatosan nyomon követik az állampolgárok társadalmi kapcsolatait, vásárlási szokásait, helyváltoztatási adatait, egy pontrendszer alapján pedig kiértékelik a viselkedésüket, megbízhatóságukat,rendszerhűségüket, hogy aztán az ezek függvényében állandóan változó kreditpontszámaik alapján juttassák előnyösebb vagy hátrányosabb pozícióhoz őket a társadalmi életben.
Ennek technológiai eszköze a központi banki pénz elektronikus formája, a legkésőbb 2024-ig bevezetendő digitális euró lesz, amely lehetővé fogja tenni az eurózóna összes tőkéjének kiszippantását az Európai Központi Bank számláira.
Az ún. blokklánc technológia révén ellenőrizhetővé válik a legkisebb pénzmozgás is, egyszer s mindenkorra véget vetve az egyre növekvő fiskális sarc „egérútjának” számító feketegazdaságnak, egyúttal pedig megakadályozva bármiféle tőkekiáramlást a rendszeren kívülre, legyen szó megtakarításról, készpénzbirtoklásról, adóelkerülésről vagy külföldi befektetésről.

A központosított digitális pénztárcának köszönhetően az állampárti bürokraták majd azt juttathatják „egyetemes alapjövedelemhez”, akit akarnak, saját belátásuk szerint. Nyilvánvalóan a rendszerhű elemeket fogják dotálni. Egy mindenható nomenklatúra létrejöttével a korrupció soha ne