Ha már a valós világunkat nem sikerül, avagy nem akarjuk megjavítani, élhetőbbé tenni, akkor nosza, vessük be magunkat a Nyúl üregébe, zuhanjunk egy jó nagyot (most épp ebben az állapotban leleledzünk) és aztán váljunk eggyé a virtuális valósággal. Idilli állapot lesz, hiszen azzá válunk, amivé akarunk lenni, színes, csodálatos környezetben tölthetjük le az életünket és egy cseppet sem zavarnak meg minket ebben a digitális mennyországban holmi realitások. A Metaverzum az egyik legnagyobb fenyegetés az emberiség számára. Most már teljesen nyíltan arra hajtanak, hogy megtagadjuk a tényleges valóságunkat, életünket és bekössenek minket egy olyan rendszerbe, ami látszólag maga a Paradicsom, azonban valójában ez elme börtönévé válhat. Ráadásul hatalmas pénzek vannak-lesznek ebben az innovációban, hiszen már most eszement árakon árulnak NEM LÉTEZŐ telkeket, ingatlanokat, tárgyakat, eszközöket ebben a másik „valóságban”.

A Metaverzum különösen vonzó lehet akkor, amikor a valós világ egyre nyomasztóbb, elviselhetetlenebb hellyé változik (avagy változtatják), így egyfajta menekvésképpen egyre több időt tölthetnek ott az emberek. Ráadásul felmerül a gyanúja annak, hogy a virtuális valóságot elérhetővé tevő interfész eszközök bármilyen tudatalatti parancsot, orientációt elültethetnek az elmékben. Előbb-utóbb nem fogjuk tudni megmondani, hogy melyik a tényleges és melyik a virtuális valóság. Sőt, talán már nem is akarunk tudomást venni arról, hogy ahol az egész életünket letöltjük, az valójában nem is létezik…